Sziasztok, ez tőlem egy eléggé hosszú rész lett, letámadott az ihlet, nem volt mit tenni. Ez van, így jó szórakozást ehhez az extra hosszú részhez!
Puszi: Aislynn
*Rana szemszöge*
Visszatértünk az iskolába, ahol éppen folyt a tanítás. Megtapogattam a sérülésemet, hogy felmérjem, milyen komoly. Mivel a végtagjaim még megvoltak, így vettem egy mély levegőt. A seb az arcomon és a karomon elkezdett gyógyulni, ahogy én nevezem: kapott egy homokkötést. Mivel a testem nagyja csupán homok, így tudom irányítani a regenerálódás mértékét bárhol a testemen. Ez a képesség kifejezetten jól jön, ha csatába indulok.
- Nem megmondtuk, hogy maradjatok mögöttünk?! - kezdték a srácok szinkronban.
- Nyugi van, fiúkák - intettem le őket. - Csak megvédtem magamat.
- Jócskán megvédted magadat, azt látom! - mutatott vádlóan a sárgászöld szemű srác az arcomra, ahol az előbb még seb volt.
- Ugyan már, Daze! Az csak egy kis karcolás volt!
Miközben mi így vitáztunk, Zess (a kékike) és Kiara csak kapkodták köztünk a fejüket.
- Nem kéne bemenni órára? - szólt bele Zess, miközben közénk állt.
Persze, hogy a haverját védte. Én csak megforgattam a szemeimet, egy amolyan "nekem nyolc" pillantással jutalmaztam őket. Kiara már meg is indult a tanterem felé, de én utána futottam. Így csak nem mehet be órára!
- Mi az?! Sietnünk kell! - reagált, mikor megfogtam a felkarját.
- Előbb helyrehozom a sérüléseket! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
Megérintettem a sebeit, az ujjamból pedig kis homokfonalak futottak fel a bőrére. Egy kis idő múltán Kiara jobb állapotban volt, mint új korában! Rámosolyogtam és gyengéden lesöpörtem a homok maradványait. A két fiú is rendbe szedte magát, legalábbis annyira, hogy a tanár elé állhattak.
- Így már színpadképes vagy, csajszi! - mondtam Kiarának, ahogy az ajtó előtt megálltunk.
- Köszi, jó volt a stylistom! - nevetett rám, majd benyitottunk.
Ahogy kinyitottuk az ajtót, egy béka repült felénk. De mielőtt ránk eshetett volna, egyszerűen kipukkadt. Persze, hogy a belsőségek meg ránk loccsantak. Meg a mögöttünk lévő fiúkra.
Nevettek. Mindenki nevetett, az egész rühes osztály. De legjobban tudjátok, ki nevetett? Vagyis inkább kik? Hát persze, hogy a rúzsos ikrek, akiknek a kezükben most varázspálca csillogott.
- Kisasszonyok! - dörögte a tanár mély, szigorú hangján. - Hol jártak?
- Hát... mi csak... - kezdte volna Kiara a magyarázkodást.
Azonban a fiúk előléptek a mögüünk, a tanár pedig ledermedt. A suli legszigorúbb tanára szinte Dazehez repült és olyan mélyen meghajolt, mintha minimum a fiú cipőjét akarta volna lenyalni. Daze csak egy vicsort tudott kicsikarni magából és lepöckölte a belsőséget a válláról.
Az osztályársainknak torkukra fagyott a nevetés. Zess egy kézmozdulattal elhessegette a hajbókoló tanárt, aki tisztelettudóan tartotta tőlük a távolságot. Ahogy kiesett a kábulatból, dühös arccal az ikrek felé fordult. Ők meg szinte megfulladtak, az előbb méga nevetéstől, de akkor inkább a döbbenettől.
- Hogy merték szétrobbantani azt a békát?! - mutatott rájuk, mire a lányok olyan picire húzták össze magukat, amennyire csak tudták.
- Maga... engedélyezte... - rebegték halkan.
- Nem ezt mondtam! - ahogy a tanár haragjában majd megpukkadt, én az elégedettségtől szinte elteltem.
Zess és Daze csak fapofával álltak, amíg a kedves tanár úr mindennek lehordta az ikreket. Nem próbáltak a védelmükre kelni.
- Jó kis barátokra tettünk szert, mi? - súgta nekem Kiara, amíg a helyükre sunnyogtunk.
- Ha ilyen könnyen megszabadulhatok a leszidásoktól... - vigyorogtam a barátnőmre. - Akár még a lakásomba is elszállásolnám őket!
- Meghiszem azt! - mondta perverz hangsúllyal Kiara.
Rosszalló pillantást vetettem felé, amikor leültünk a kétszemélyes padba.
- Mindig félreérted, amiket mondok! - emeltem meg a szemöldökömet. - Rossz az, aki rosszra gondol...
- De hülye aki nem! - fejezte be a mondatot. - És én inkább leszek rossz, mint hülye.
- Valahogy sejtettem - mosolyodtam el.
Egy eléggé hangos ajtócsattanásra felemeltük a fejünket a sutyorgásból. Daze és Zess kint álltak a táblánál és minket figyeltek. Az ikrek viszont nem voltak bent. Leküldték őket az enyhén pedofil dirihez. Lehet, hogy ők vevők lesznek néhány trükkre.
- Osztály! - csapott a favonalzóval a táblára egy orbitálisat a tanár. - Hallgassátok meg az úrfik bemutatkozását!
Úrfi.... Mi a fene... Hogy hasra ne essek! A cipőjüket ne csókolgassuk esetleg?
- Sziasztok, Zess vagyok - kezdte a kék szemű. - Testőr szintű vagyok, az úrfinál töltöm a gyakorlatom végső évét - mutatott Dazere, aki csak bólintott. - Ha akárki csak fenyegető szemekkel néz rá, engedélyem van arra, hogy széttépjem és elégessem a hulláját.
Magamban küldtem neki egy elméleti pacsit. Ennél jobb és kifejezőbb bemutatkozást régen hallottam. Az osztály viszont paddal együtt ösztönösen hátrébb csusszant egy lépést.
- Rendben, Zess úrfi... - kezdte a tanár, de a fiú közbevágott.
- Uram, hívjon Zessnek. Nincs meg a rangom arra, hogy úrfinak nevezzenek.
- Akkor Zess, foglaljon helyet és üdvözöljük az osztályban - helyesbített a tanár.
Zess levágta magát a mögöttünk lévő, immár üres padba.
- Ahogy az már eljutott hozzátok, démonnemes vagyok, Zess haverom pedig a testőröm - kezdte Daze. - Én.... - itt egy olyan hosszú nevet mondott, hogy mire a végét is kimondta, elfelejtettem az elejét - de hívjatok csak Dazenek! - na azért! - Fel akartam jönni a felszínre, hogy megnézzem az itteni világot, de ilyen fogadtatásra még én sem számítottam. De bánjatok velem úgy, mint bármelyik korombelivel, ugyanúgy tanulni és dolgozni fogok, ahogy ti. Nem akarok kivételezést - itt a tanárra nézett, aki hevesen bólogatott. - Helyes. Remélem, hogy jóban leszünk!
Ezzel leült mögénk, Zess mellé.
- Ezt ő sem gondolja komolyan... - dörmögtem magamban annyira halkan, hogy még Kiara is képtelen volt meghallani.
- Mit nem gondolok komolyan? - szólalt meg mögöttem Daze annyira halkan, hogy csak a mi négyesünk hallotta.
- Ez az én véleményem, démonka, nem fontos! - válaszoltam neki.
- Miért nem hiszel nekem? - tette fel a következő kérdést.
- Nem ismer - válaszolta helyettem Kiara. - Rana nem bízik meg senkiben. Csak ha az illető rászolgált.
Ezután nem szóltunk egymáshoz. Már azt hittem, ott helyben alszom el, mikor megszólalt a berregéshez hasonlatos csengőnk. Összetettem a két kezemet és gonoszan dörzsölgetni kezdtem. Kapálás volt a program tesiórán, nekem pedig az igazgató ablaka alatti rózsácskák jutottak. Kézen ragadtam Kiarát és szinte húztam az öltözőbe. A fiúk pedig loholtak utánunk, mivel nem tudták, hol vannak az öltözők. Tornazsákkal a vállamon úgy mentem, akár egy buldózer.
Megálltam a lányöltöző előtt és betoltam Kiarát. Viszont Daze és Zess is utánunk akartak jönni. Én viszont megállítottam őket az ajtóban.
- Ide nem jöhettek be, selyemfiúk, akármilyen nemesek vagytok! - fektettem Daze mellkasára az egyik kezemet.
- Ki mondta, hogy hozzáérhetsz?! - szólalt meg Zess a nemes háta mögött.
- Miért nem mehetünk be? Hiszen ti is arra mentek! - mondta Daze, mit sem törődve a testőrével.
- Ez a lányöltöző! - mutattam a kis szoknyás bábura, ami az ajtón volt. - Nektek a fiúk részlegébe kell menni.
- Fúj, nem vagyunk melegek! - mondta Zess, ahogy befurakodott ura mellé.
- Nem is orgiára invitáltalak meg a fiúkkal. Éppen az a baj, hogy heterók vagytok! - magyaráztam lassan. - Ti nem jöhettek be! Keressétek a szoknya nélküli mukit!
Azzal becsaptam az orruk előtt az ajtót. Jól néznek ki, de hülyék...
- Be akartak jönni, mi? - kérdezte nevetve Kiara, ahogy elkezdtem öltözni.
- Ja. Nem akarták elfogadni, hogy ha mi - mutattam kettőnkre - ide bejöhetünk, ők miért nem. Hát kérem szépen azért, mert nekünk nincs egy plusz végtagunk a lábunk között - forgattam meg a szemeimet.
Ahogy ezt kimondtam, berúgták az ajtót. Méghozzá a két jómadár. Győzedelmes vigyorukat gyorsan lelohasztotta az a tény, hogy több tucat cipő repült feléjük egyszerre (magas és lapos talpú vegyesen).
- Perverz állatok!
- Takarodjatok, hülye barmok!
- Ááááááá!!!!
Ilyenek hallatszottak, ahogy a lányok minden kezükbe akadó tárgyat felhasználtak (eldobtak) támadóik (a döbbent Zess és Daze) ellen. Végül én (rövidnadrágban és sportmelltartóban) tereltem ki őket az ajtón.
- Mondtam, hogy ne gyertek be! - vontam vállat nevetve. - Menjetek a fiúkhoz.
- Ez valami hagyomány volt, hogy megdobáltak cipőkkel? - nézett rám Zess.
- Ha nálatok hagyománynak számít az, hogy a lányok nem szeretnek egy szál fehérneműben táncikálni két ilyen fiú előtt, akkor igen, az.
- Mit értesz az alatt, hogy "ilyen fiú"? - kérdezte Daze, miközben az ajtófélfának támaszkodott és úgy nézett le rám.
Az izmai szinte megnőttek az árnyékoktól, ahogy fölém magasodott, akár egy ragadozó. Életemben először éreztem magamat igazán prédának, pedig szinte minden nap vásárra viszem a bőrömet. Egy alfa. Egy illat ölelt körbe, olyan finoman, akár egy fátyol. A démonnemesek különleges vadászképességekkel bírnak. Az egyik ilyen a csábító illatcsápok.
- Dominánsok vagytok. Mindketten - pillantottam Zessre. - De nem fogok meghátrálni tőletek. Szétrúgom a seggeteket tesiórán.
- Kíváncsian várom, cica - dorombolta nekem Daze.
- Ne rajtam gyakorold a csáberőd - a lábamat megvetettem, nehogy elhátráljak. Mert legszívesebben ezt tettem volna, hogy kikerüljek az erejük alól. - Most pedig irány a fiúk részlege!
Daze csak nézett engem. Felmért. Ez pedig bosszantott, nagyon is. Zess ezt észrevehette, mert az ura karja után nyúlt.
- Daze, gyere! - megfogta a fiú karját és szabályosan elvonszolta a másik nem öltözője felé.
Én pedig égő arccal visszamentem az öltözőbe, ahol a lányok már javában keresték a cipők párjait a nagy halomban. Én simán belebújtam az edzőcipőmbe, majd felvettem egy atlétatrikót. Próbáltam elérni, hogy Kiara ne lássa az arcomat, ami még mindig forró volt. Átkozott varázslat, múljon már el a hatása!
- Ne takargasd az arcodat, Rana! - csattant fel a barátnőm, ahogy ő is kész lett.
Én közben a derekamra és a combomra szíjaztam pár kést, illetve a vállamra vettem egy mesterlövész puskát. Mint rájöhettetek, nekünk nem normális tesióránk van. A tesitanár pedig megengedte, hogy hozzam a saját fegyvereimet és azokkal harcolhassak.
- Nem is takargatom! - motyogtam, Kiarának háttal.
- Dehogynem! - megragadta a vállamat és egy lendítéssel maga felé fordított. - Te el vagy pirulva!!!
- Nem is... - temetkeztem a szőke tincseimbe.
- Csajszi, olyan piros vagy, mint a paradicsom éréskor! - nevetett fel Kiara. - Fogadjunk, hogy az egyik újoncnak van hozzá köze!
Viszont mielőtt tovább faggathatott volna, be kellett állnunk a tornasorba, rögtön a kertészet mellett. A puskámat letámasztottam a falnál, így legalább magam mellett tudhatom. Meg persze vannak kések és egy kisebb pisztoly a combomra szíjazva, a hátamra pedig a kedvenc machete bozótvágomat kötöttem fel. Felkészültem a gyakorlatra, na!
- Mindenki tudja a dolgát! - szólt a tanár. - Kis kapálás, utána harcolunk! A beosztást gondolom, hogy mindenki megnézte, szóval gyerünk!
- Igenis! - vágtuk rá és én a kezembe vettem egy kapát.
Az igazgató irodájának ablaka felé tekintettem és láttam, ahogy a pedofil diri szeméhez emelte a távcsövet. Showtime, öreg harcos! Meglapulva elmentem a rózsaágyáshoz, ami a diri ablakával szemben volt. Még egy pillanatra a tanárnőre tekintettem, aki éppen Dazenek és Zessnek dirigált valamit arról, hogy rosszul gyomlálnak. De elszakítottam róluk a tekintetemet és a küldetésemre koncentráltam. Az erőmmel kissé meglazítottam a talajt, hogy ne legyen olyan megerőltető a munka. Hátat fordítottam az ablaknak és lehajoltam, hogy megkapáljam a rózsákat. A vén kéjenc kedvéért a rövidnadrágom sztreccses volt és igazán rövid.
Kiterjesztettem a hallásomat, azzal pedig határozottan érzékeltem, hogy a diri észrevett.
- Micsoda kilátás... - morgott az öreg, én pedig gonoszan elmosolyodtam.
Még egy darabig kapáltam és talán túl feltűnően is ringattam a csípőmet hozzá. Aztán az ágyás felénél felálltam és letöröltem az izzadságot a homlokomról, majd nagy mosollyal a diri ablaka felé fordultam.
- Juhhúúú, igazgató úr! Remélem, élvezi a showt! - nevettem fel elégedetten, miközben integettem a vénembernek.
Ő csak dühösen lecsapta a távcsövet és behúzta a vaskos függönyöket. Küldetés teljesítve! Gyorsan elintéztem a virágágyást és lassan Kiara mellé sorakoztam.
- Tartozol 10 dolcsival, csajszi - nevettem.
- Megtetted? - meresztett rám nagy szemeket.
- De meg ám! - csaptam a vállára, miközben leraktam a kapát, helyette a puskát vettem a vállamra.
- Nesze, te őrült! - nevetett, majd odaadta a "jutalmamat".
- Köszi - tettem el a sortom zsebébe. - Egyébként miért hordasz pénzt a zsebedben tesiórán?
Ő csak vállat vont, miközben visszamentünk a terembe. Most jött a kedvencem: a harc! A tanárunk parancsolta, hogy melegítsünk be, amíg előhozza az eszközöket. Pár nyújtást elvégeztem, utána pedig ellenőriztem a késeim állapotát. Mindegyik megfelelően éles volt. Remek! Viszont a machete elég ramaty állapotban volt, így a homokot hívtam segítségül. Egy homokréteggel bevontam a pengét és dörzsölgetni kezdtem minden egyes homokszemmel.
- Mit csinálsz? - jött mellém Kiara.
- Élesítem a pengét - feleltem egyszerűen. - Nagyon harcolhatnékom van!
- Talán a démonokra fáj a fogad?
- Mindig is ismertél, Kiara. Jobban, mint bárki más - néztem rá őszintén. - Tudod, hogy az új démonkák seggét úgy akarom szétrúgni, hogy csak úgy poroljon a csinos kis nadrágjuk.
- Szóval el akarod őket verni... - fordította le a szavaimat. - Ezt kulturáltan megfogalmaztad!
- Köszönöm, próbálkozom - hajoltam meg viccelődve.
A drága tanárnő visszaért, mire végeztem az élezéssel. Csörömpölve tette le a fegyvereket tartalmazó zsákot, a diákok pedig megrohamozták. Közben a tesitanár sorolni kezdte a párokat. Majd kell váltani is, mivel 3 stílus van: puszta kéz, fegyveres, képesség. A puszta kezes harcra megkaptam párnak az egyik ikert (azt hiszem Janet), fegyveresre Zesst, képességre pedig Dazet. Furcsálltam, hogy megkaptam a két újoncot, de a tanár csak ennyit mondott: ha velem szemben jól teljesítenek, akkor ígéretesek. Igen, én vagyok a legjobb, ha harcról van szó. De Kiara is megkapta Zesst és Dazet egy körre, szóval egyikünk sem marad ki a jóból. Levettem a vállamról a puskát, majd odatámasztottam a falhoz.
A késeket lecsatoltam magamról, úgy éreztem, legalább 10 kg-tól szabadultam meg. Ugrottam párat, ahogy a boxolók, olyan légiesnek éreztem magam, hogy csak na!
- Na gyere, Jane! - intettem, ő is felvette a harci pózt.
Pár pillanat múlva azonban a földön csattant, ahogy elkaszáltam a lábait. Még egy kicsit meggyúrtam, míg a tanárnő meg nem fújta a sípot. Rohantam a tőrjeimért, majd szembeálltam Zessel.
- Nem bántok kislányokat! - röhögött a harci pózomon.
- Megsúgom, hogy ez a kislány simán le tudná vágni az urad fejecskéjét - mondtam gúnyosan, ahogy megfogtam egy tőrt és körözni kezdtem körülötte.
- Nem lennél rá képes! - nézett velem farkasszemet, de nem fordított nekem hátat. Okos fiú.
- Kipróbáljuk? - pillantottam Dazere, aki éppen Kiarával harcolt.
Zess ezt várta, hogy lankadjon a figyelmem. Egy karddal esett nekem, amit lehet, hogy én még két kézzel sem tudnék megemelni. Viszont gyorsan reagáltam, két tőr volt a kezeim között, így ki bírtam védeni. A szemei elkerekedtek meglepetésében, hogy nem omlok össze az erejétől. Eltaszítottam magamtól, a lábamat pedig megvetettem.
- Lássuk, mit tudsz, kislány! - vigyorodott el a démonfiú.
Támadások és hárítások sorozata volt az egész, mintha egy halálos táncot jártunk volna. Ha elrontasz egy lépést, az az egyik végtagodba kerülhet. Zess pedig a sípszó hangjára megcsúszott, így a késem a nyakához került. Szakadt rólunk a víz, én pedig a tőrt elvettem az enyhén remegő srác torkától.
- Megérdemled, hogy testőrnek hívd magad - nyújtottam kezet neki, ő pedig belecsapott.
- Nem láttam még lányt ilyen jól harcolni... - mosolygott rám, majd hátracsapta a nedves tincseit.
Ittunk egy korty vizet, én pedig a hajamat csattal hátrafogtam. Letettem az ikertőröket, amit az előző harcban használtam. A terem közepére mentem, Daze pedig vigyorogva fogadott. Meg sem volt izzadva.
- Mire ez a nagy lihegés, Rana? - nevetett fel.
- Táncoltam egyet a testőröddel. Remélem te is ki tudsz annyira fárasztani, mint ő! - provokáltam, mire harci pózba állt.
- Gyere és meglátjuk!
Ahogy koncentráltam, csak pár homokszem rezdült meg körülöttem. Daze csak várta a támadásom, de az nem jött. Még nem.
- Tudsz valamit egyáltalán? - tette keresztbe a kezét. - Mert védtelen lányokat nem támadok meg.
- Ilyen erkölcsösek vagytok a Pokolban? - forgattam a szemeimet.
- Azt akarod, hogy támadjalak meg? - nézett rám már majdnem mosolyogva.
- Ez a gyakorlat lényege, nem? - léptem közelebb hozzá.
- Te akartad - vont vállat és intett egyet.
A karján egy tetkó izzott fel, ami beterítette az egész felkarját. A bicepsze csak úgy hullámzott alatta, majd nekiállt levetni a pólóját. Én csak néztem olyan "mi a fene?" pillantással. Aztán elővillant a többi tetkó is, ami a mellkasán volt. Ősi kelta minták, amik szinte életre keltek. Na meg persze egy olyan szálkás felsőtest, amire majdnem kicsordult a nyálam.
Sötétség gyűlt a lábainál, ami mérges csápokat formázott. Felém nyúltak, de nem értek el. Az én lábamnál a homok körözött, egyre gyorsabb tempóban. A homokszemek olyan kicsik voltak, hogy a szemnek szinte láthatatlanok. Daze arcára értetlenség ült ki, ahogy vér kezdett csordogálni a bal vállából. A homokszemek gyorsak és élesek tudnak lenni... Végül engedtem a kísértésnek és körülöttem a homok négy tőrré állt össze, közvetlenül a fejem mellett sorakoztak fel. Ezek ritmikusan kaszabolták szét Daze csápjait. Majd a fiú felé indultak, de ő elporlasztotta őket. De hogyan...? Mindegy is, mivel miután elporlasztotta, homok ment a szemébe (ez van, gyerekek, kicsit béna volt), én pedig rá tudtam ugrani.
Komolyan, ráugrottam, így mindketten elterültünk. Én a hasán ültem (ahhw, az a has...), ő pedig a szemét törölgette.
- Csak le tudtalak dönteni a lábadról, démonfiú - kuncogtam, de ott maradtam a hasán, lovaglóülésben.
- Én pedig elismerem, homoklány - az ujjai az oldalamra tévedtek, majd a csípőmet kezdte simogatni.
Teljesen összezavart. Két kezével az izmos mellkasára támaszkodtam, megpróbáltam felállni. De a fiú kezei lent tartottak. Az ujjai a combomra lesiklottak, úgy tartott meg. Aztán hirtelen fordított a helyzeten, immár ő volt rajtam.
A mellkasa hullámzott és csillogott az izzadságtól. A fekete haja a szemébe lógott, de egy elég érdekes mozdulattal hátracsapta. Sokat nyomott, de nem volt rajta egy deka felesleg sem. Tömör izom az egész srác.
- Leszállnál rólam? - kérdeztem egy elfojtott mosollyal.
- Nem - válaszolta, a szemeim pedig elkerekedtek. - Meg kell várni a sípszót.
- De kis sunyi vagy, Daze - váltottam csábító üzemmódba.
Nem sok levegőm volt már, el kellett érnem, hogy leszálljon rólam, mégpedig mielőtt a belső szerveim homokká válnak a nyomás hatására. A szemei gyanúsan méregettek, ahogy elkezdtem simogatni a karját. Mondanom sem kell, a bicepsze olyan kemény volt, mint a vasbeton.
- Gyere közelebb - suttogtam csábítóan. - Gyere ide hozzám...
Egy furcsa mosoly kíséretében közelebb hajolt hozzám. A kezeim átcsúsztak a nyakára, a lábaimat pedig a dereka köré kulcsoltam. De ettől meg sem mozdult. Nem tagadom, élveztem, hogy ilyen közel kerültem hozzá. Egy lendítés és egy mosoly kíséretében pedig ismét én kerültem felülre.
- Nagyon cseles vagy, Rana - nevetett fel.
A hasa ritmusosan süllyedt és emelkedett, ahogy rajta ültem. A bőre meleg volt, de valami elkezdte cirógatni a hátamat. A kezeit leszorítottam a feje fölé, de határozottan éreztem valamit. Az a simogató érzés a fenekem és a derekam között fel és le járt. Meleg borzongás futott rajtam végig az érintéstől, a homok segítségével hátranéztem. Nem volt mögöttem senki.
- Daze... - néztem a fiúra szigorúan.
- Hmmm? - húzódott lusta mosolyra a szája.
- Ezt te csinálod?
- Ugyan mit? - a mosolya furcsán görbült. - Mire gondolsz?
Aztán a szemem sarkából megláttam valamit. Megragadtam és nem eresztettem. Egy... egy démonfarok? Ráadásul ilyet még nem láttam, ugyanis olyan fekete volt, akár a kátrány és olyan vastag, mint a hüvelykujjam. A végén pedig nem ilyen háromszög volt, hanem puha pihék. Ez adta a simogatást.
- Ez a tiéd? - emeltem a srác szeme elé az említett testrészt.
- Aham - vigyorgott egyet. - Bocs, nem bírok magammal, ha egy ilyen lány terpeszkedik rajtam.
Mielőtt bármit mondhattam volna, megszólalt a síp, mi pedig felugrottunk. A tanár megköszönte a munkánkat, én pedig szinte kilőttem az öltözőbe. Égő arccal nyitottam meg a vizet és öblítettem le az arcomat. Ma nem zuhanyoztam, inkább csak gyorsan befújtam magamat egy kis dezodorral és visszaöltöztem.
- "Ilyen lány"...? - motyogtam magamban.
