Most épp az Akari nevű felhasználó ült le a gép tulsó oldalára.
Sajnálom, hogy oly rég óta most adok csak életjelet. Mondhatom, hogy borzalmasan szégyenlem magam, ami igaz is, de rájöttem valamire.
Túl korán ugrottam bele a világba. Fellelkesültem a társam fantasztikus írásaitól, és azt hittem, én is tudok ilyent rittyenteni nektek. Hogy, olyan felemelőn, borzongatóan jól tudom kifejezni magam, mint Aislynn, de nem így volt, és talán még most is így van.
Elhittem magam, és az ő rajongóiba kapaszkodtam, mert érveztem azt a "dicsőséget". Felse fogtam, csak csináltam, mint egy bolond.
Szerettem írni, és még most is. De, rájöttem, hogy nem ugorhatok bele, mint Juliska a kútba, csak úgy. Először kikell dolgozzam a szálakat, de ahhoz idő kell, s jobb lenne talán, ha lezárnám az én részem. Azt hiszem, majd később jelentkeznék, egy másik történettel, más időpontban.
Fejlődnöm kell még, de ez egy jó lecke volt, láthatom a hibáim, és tanulhatok belőle.
Őszintén sajnálom, és köszönöm, hogy elolvastátok.
Akari
