15. Fejezet: Előjáték

*Kiara szemszöge*
Orromat rothadó bűz szaga csapta meg. Fintorra húztam a számat. Erről nem volt szó. Azt hittem, hogy emberekkel kell megküzdjek egy nyavalyás nyakláncért. Erre fel, egy bűzlő csatornában kell sétáljak egy fajtársammal együtt. Nem mondom, hogy nem akadtam ki mikor kiderült, hogy egészen eddig tévhitben éltem, de valahogy, nem érdekel. Rana után azt hiszem már semmi sem tud meglepni. Csendben sétáltam Alex után. Nem valami kedves fazon. Bár nem sokat beszélgettünk, de úgy tűnik, hogy nem repes az ötlettől, hogy engem kell "felügyeljen". Halk cincogás ütötte meg a fülemet.
- Megjöttek a csatornai térfigyelő kamerák is - mormogtam az orrom alatt.

Tekintetem az előttem lévő hátára vándorolt. Méregzöld felső volt rajta. Különös illat áradt belőle. Akárhogy törtem a fejem nem tudtam rájönni, hogy mi ez az illat. Mert, hogy nem parfüm az holtbiztos. Kishíján majdnem neki mentem, de még időben megálltam.
- Megérkeztünk.
Aprót bólintottam. Kíváncsivá tett ez a szűkszavúsága. Vajon hova hozott? És valóban. A csatorna koszos vizéből egy lépcső emelkedett ki. A lépcső csúszós volt és korlát sehol. Alex a lépcső tetején megfordult.
- Tudnál gyorsabban haladni?! Nem érünk rá egész nap.
- Bocs, hogy lelassítalak, de a kedvedért se mennék gyorsabban. Nincs kedvem abba a bűzös vízbe beleesni!
Alex csak egy szemforgatással válaszolt. Végül is pár perc múlva fent voltam mellette. Kinyitotta az ajtót. Kíváncsian lestem be, de csak egy előszoba szerű szoba volt csak.
Egy nagyot sóhajtva léptem be. Levettem a bűzös gumicsizmát a lábamról és az egyik sarokba helyeztem.
- És most? - szóltam Alexnek.
Ő hanyagul vállat vont és ott hagyott. Dühösen trappoltam utána. Egy hatalmas terembe érkeztünk ahol csak pár ember lézengett. Odajött hozzánk egy lány. Rám mutatott.
- Mi a fajtája és melyik a száma? - szólalt meg unottan.
- Rókaszellem és 9-es - felelt a kísérőm.
Nem értettem, hogy miért kell nekem szám. A csaj bólintott.
- Rendben. Fél órán belül kezdődik a játék. A 17-es terembe jöjjetek majd.
Semmilyen tájékoztatást nem kaptam fél órán keresztül. Csak az utolsó percekben tudtam, meg, hogy egy nyakláncot kell megtalálni. Összesen 30 emberke lesz bent, és nagy a valószínűsége a vérontásnak. Aki előbb megtalálja az ékszert az dolgozhat Lucifernek. Aki meg életben marad azt meg ereje alapján beosztják egy osztagba. Mindenkinek lesz fülese amin keresztül tud kommunikálni a kísérőjével.
- Érthető? - fejezte be végül a magyarázást Alex.
Magabiztosan bólintottam egyet. Semmi olyat nem mondott, hogy sok sikert vagy valami. Egyszerűen csak beengedett a terembe. Hatalmas üvegablak tárult elém. Odaléptem. Bent egy erdőszerűség terült el. A szobában több tévé is volt. Mindegyik más részletet mutatott az erdőből.
- Tiszta Éhezők Viadala... - fordultam Alexhez.
- Valahogy úgy - mondta unottan.
Egy gépi hang kérte, hogy a játékosok menjenek be az erdős részlegbe. Alex mutatott egy ajtót ahol bemehettem. Nem sokáig hezitáltam.
- Akkor csapjunk bele!
Kinyitották az ajtót és bementem a harctérre. Kezem ökölbe szorult.
- Most kiderül ki is a gyenge... - sziszegtem.
Futásnak eredtem.
*Órákkal később*
Még mindig nem találtam meg azt a nyamvadt nyakláncot... Jó pár karmolás volt rajtam, de akik engem megtámadtak azok rosszabbul jártak. Azt hiszem az egyik férfi nem lesz nemzőképes. Elég erősen megrúgtam a férfiasságát.
Egy farkas ugrott elé a bokorból. Felsóhajtottam. Jó pár farkas elé ugrott a környező bokrokból. Ökölbe szorult a kezem. Egy srác emberi alakot vett fel.
- Ki vagy te? - szegezte nekem a kérdést.
Felkuncogtam, majd elkezdtem nevetni. A farkasok összesúgtak.
- Minek akarod tudni? Úgy se élsz már sokáig... - eszelősen villant a szemem.
A srác csak megforgatta a szemeit. Csettintett egyet. Két lány megpróbált megtámadni. Csak kuncogni tudtam butaságukon. Védőpajzsal vettem körül magam. Aki hozzá ér, leég az adott részen a húsa. Az egyik felüvöltött. A másik rémülten hátrált pár lépést. Elindultam a srác felé.
- Utolsó kívánság? - A fiú ijedten meredt rám.
- Héhé! Beszéljük meg... Szövetséget ajánlok... -
Felhorkantottam.
- Chh.. - Lenézően elmosolyodtam. - Sajnálom.. Nem bízok már a farkasokban.. Aljas népség vagytok... Csak a hazugság folyik kifele a szátokon.. -
Elkezdett csipogni a fülemben az a vacak. Meghallottam Alex hangját.
- Ne csináld.. Feleslegesen ne onts vért.. Koncentrálj a nyakláncra... -
Pittyegve kikapcsolt a közvetítő a fülemben.
- Szerencséd van.. A nyaklánc fontosabb nálad.. Következőbe nem úszod meg. -
Lassan kisétáltam a körből. Fogamat csikorgattam. Ölni akartam. Két illetőt akartam holtan látni. Ranát és Harryt.
- Nem vagy sebezhetetlen, Szőkeség.. Tudom a gyengédet... Csak kerülj a kezem közé. - mormogtam az orrom alatt.
gyíkok futottak szét a lábam alatt. Megálltam. Csendben figyeltem őket. Siettek, de nem tudom hova. Ők éreztek valamit amit én nem. Alig érezhetően elkezdett remegni a föld. Tágra nyílt a szemem.
- Lucifer szórakozni akar.. - Suttogtam magam elé.
Sietősebbre vettem a lépést. Elértem egy szakadékhoz. Morgást hallottam. Lehunytam a szemem. Lassan átalakultam.
- Akkor kezdődjön a játék! - Morogtam.