- Mi?? - kérdeztem vissza. De
nem tudott felelni, mert becsöngettek.
Rohantunk vissza a termünkbe a
tornazsákért és utána a tornaterembe. Még a tanár előtt beértünk a
tornaterembe. Gyorsan felszaladtunk a lányöltözőbe, ahol már a lányok javában öltözködtek.
- Azt hittem, hogy az a
senkiházi már be se jön! - mondta June.
- Fogd be a pofád! -
válaszoltam rá.
- Jééé! Megszólalt
a tanárok kedvence!! - mondta Jane.
Nem feleltem semmit, csak
bekötöttem a tornacipőm. Rana már csak rám várakozott. De alig tudta magát
visszafogni, hogy ne üsse le az ikreket.
- Kész vagy már, Kiara?! -
szólalt meg türelmetlenül Rana.
- Igen!
Felálltam és kiballagtunk a
lányöltözőből. Még hallottam, ahogy az ikrek összenevettek. Nem csináltunk ezen
az órán semmi különöset. Azon kívül, hogy fekvőtámaszoztunk,
felüléseztünk és még egy kicsit ingáztunk. Persze
az ikrek nagyon kifáradtak. Azt is lehet mondani, hogy ők a legrosszabbak
tesiből. Mikor már kint voltunk az udvaron, az osztályfőnökünk sietett elénk.
- Gyerekek! Ma elmarad a
maradék 3 órátok! – mondta az osztályfőnökünk.
Mindenki örömujjongásba tört
ki.
- Hurrá! Nem kell itt
maradnunk!
Egymást előzgetve futottunk a
termünkbe. Gyorsan összepakoltunk nehogy meggondolják magukat a tanárok és
meglegyen tartva a maradék 3 óránk. Én lettem az utolsó, mert tudtam, hogy ha
úgy sietek kifelé, mint a többiek, beszorulok az ajtóba. És én ezt nem akartam.
Letöröltem a táblát és utána én is kimentem a teremből. Rana szavai
visszhangzottak a fejemben. ( Ne arra gondoljatok, hogy: Dögös pasik a láthatáron…)
Ez a mondat visszhangzott a
fejemben:
- Ha
nem kapjuk el időben a csuklyást, nagy bajba fog kerülni a város!
*Két héttel ezelőtt*
Ranával épp sétáltunk az
utcán, mikor egy vérfagyasztó sikítás törte meg az este csendjét. Futva
elindultunk a hang irányába. Mikor a helyszínre értünk, egy csuklyást láttunk
meg (A csuklyást ne keverjétek össze a kaszással. Igaz, hogy ha a csuklyást
eléri azt a bizonyos szintet kaszás lesz belőle. És a mi kis Csuklyásunk nagyon
közel áll ehhez a szinthez.), aki egy nőt fogott a karjai között.
- Francba! Ez nem jó! Kiara!
Teleportálj minket és a csuklyást egy másik dimenzióba!
- Oké!
Nagy levegőt vettem koncentráltam,
hogy ne egy szakadék közepébe teleportáljam magunkat. Mikor kinyitottam a
szememet egy teljesen ismeretlen helyen találtuk magunkat. Ranával támadó állásba
álltunk. A csuklyás felhördült és rekedt hangon megszólalt:
- Többre nem voltál képes, kislány?? – és hisztérikusan felnevetett.
Ettől a nevetéstől felállott a
szőr a hátamon. Ranával összenéztünk.
- Rajta! – mondta.
Támadásba lendültünk. Először Rana
támadta meg a csuklyást. Én meg szorosan mögötte. Mind két támadását elhárította.
Mindketten tudtuk, hogy sokáig nem húzhatjuk az időt, a harcolást, mert nemsokára
a csuklyás barátai is meg fognak jelenni.
- Kicsi, Kiarácska! Hol van
most az a hatalmas erőd?! Nagyon jól tudom, hogy milyen lény vagy, de mégse
használod!
Francba! Tudja, hogy mi
vagyok?!
- Ha tudod, akkor mért nem
mondod el nekünk?! Lehet, hogy blöffölsz! – mondta pimaszul Rana.
- Rendben! Kiara…
Nem tudta végig mondani, mert
egy hatalmas robbanás félbeszakította. A portól sokáig nem láttunk semmit. Mikor
már végre láttunk, a csuklyásunk már sehol se volt. Helyette a helyén találtunk
egy hatalmas lyukat a földben.
- Na! Ez eltűnt, mint fukszi a
ködben! – mondta Rana.
- Szerinted tényleg tudja,
hogy valójában mi is vagyok én? – kérdeztem Ranától.
- Nem tudom! De ha nem kapjuk
el időben a csuklyást, nagy bajba fog kerülni a város!
*Vissza a jelenbe*
Már a parkba voltam és egy
padon ülve emlékeztem vissza a 2 héttel ezelőtti eseményre. Szerencsénkre nem
sebesültünk meg, különben lett volna mit magyarázni a tanároknak. Mondjuk Ranának
nem nagyon kellene magyarázkodnia, de nekem igen.
- Mit akarhat a csuklyás? Mért
nem maradt meg az alvilágban? Mért jött fel? És hogy? Hisz őrzők őrzik az
alvilág összes kapuját! Nem tetszik ez nekem! Nagyon gyanús ez a dolog!
Ekkor a gyomrom szólalt meg.
-Hjaj! Ennem is kell valamit!
Hisz reggel nem is ettem semmit!
Elmentem a közeli büfébe és
vettem magamnak egy hamburgert. Nálunk már a Megdonác vagy mi már rég lejárt.
*Otthon*
Az ágyamon feküdtem és
gondolkoztam.
- Mi a baj, Kiara? Mi nyomja így
a lelkedet? – kérdezte a macskám.
- Ááá! Semmi, Lola! (így hívom
a macskám)
- Fiú van a dologban? – kérdezte
nevetve.
- Te meg vagy húzatva?! Még hogy egy fiúról gondolkozzak! Majd mikor a vaddisznók beszélni fognak a
nyelvünkön!
- De akkor mi a baj, Kiara?
- A csuklyással van bajom!
- Már megint?! Mióta
elvesztettétek a nyomát azóta csak a csuklyást hajkurászod! – mondta a macskám
egy nagy sóhajtással.
- Tudom! De valami nagyon nem
stimmel ezzel a csuklyással!
- Hjaj! Te lány!
Ekkor csengettek.
- Megyek! – mondtam.
Ahogy gondoltam Rana csengetett
Mikor már fent voltunk a
szobámban, leültünk az ágyamra.
- Milyen volt az órád?
- Jó! Egyre ügyesebbek a diákjaim!
– mondta büszkén.
- Az jó! – mondtam mosolyogva.
- Haladtál már a csuklyás
üggyel?
- Semmit! Semmi életjelét nem
találom!
- Hjaj! Most mit csináljunk? –
kérdezte.
- Nem tudom, Rana! Lehet, hogy
csak meg akart ijeszteni ezzel minket!
- Az is lehet!
Az órára néztem.
- Basszus! Már 9 óra van?!
- Akkor megyek is! – mondta Rana.
Kikísértem.
- Vigyázz magadra! – mondtam és
megöleltem.
- Te is! – és visszaölelt.
Miután kikísértem Ranát
felmentem a szobámba és lefeküdtem.
*Másnap*
Reggel 05:00-kor keltem. Nem
bírtam aludni. 06:30-kor már megreggeliztem és elmentem az iskolába. Rana már
az iskolában volt. Oda mentem hozzá.
- Mikor kelsz fel te lány?!
- Szia, Kiara! 06:00-kor
szoktam felkelni, ha ennyire érdekel.
Ekkor beleszagoltam a levegőbe.
- Démonok. – mondtam behunyt
szemmel.
- Igen! Ők az új fiuk!
- Felkeltetted a kíváncsiságom,
Rana! – mondtam vigyorogva.
- Héé! Rana!!! – mondta egy
fekete hajú srác.
- Cső! – mondta flegmán.
- Ők az újoncok? – kérdeztem.
- Ühüm!
Ekkor a 2 srác ide ért. Mind
kettőnek fekete volt a haja, de az egyiknek kék szeme van, míg a másiké sárgás zöld.
Éreztem köztük a hatalmas szintkülönbséget.
- Ti tesók vagytok? –
kérdeztem.
- Neem! – mondták egyszerre.
- Oké, oké! És mi szél hozott
ide titeket a mi iskolánkba?
A két fiú egymásra nézett.
- Mert úgy tudom, az alvilágban
is van suli.
- Igen van. Csak ott elég
gyenge a suli.
- Jaa! – mondtam. De tudtam
éreztem, hogy nem ezért jöttek. Valami más van a háttérben. De nem akartam a
húrt tovább feszíteni.
Ranára néztem.
- Őőő… Körbe vezetnél akkor
minket őőő… - mondta a kék szemű.
- Rana! – segítettem ki.
- Köszi! Rana, akkor körbe vezetsz
miket?
- Gyertek utánam! – mondta Rana.
A fiúk követték Ranát. Elmosolyodtam.
- Tényleg nem néznek ki rosszul!
– mondtam.
Ekkor sikítást hallottam.
- Na nee! Remélem nem a mi
csuklyásunk!
Szaladva elindultam a hang irányába.
Mire odaértem, Ranáék már ott voltak. És a csuklyásuk most az egyik
osztálytársnőnket tartotta a kezei között.
- Rana! – kiáltottam.
Rana rám nézett. Bólintott egyet.
Megint neki kezdtem a teleportálásnak, de a kék szemű megelőzött. Újból egy
ismeretlen helyen találtuk magunkat. Csak a két fiúval kibővítve.
- Látom, bővült a csapatotok! –
mondta a csuklyás.
- Mondd, Elena! Mire jó ez?! - kérdezte a kék szemű
- Hogy mire jó ez?! Arra, hogy
kiélhessem a bosszúm!
- Ezért ártatlan embereket
kell megölnöd?! – mondta kékike.
- Mivel nincsenek más emberek!
A halandók mind gyilkosok!! – mondta a csuklyás.
- Csak a te szemedben!
- Mi van?! Most véded a
halandókat?!
- Igen! Mert ők nem tettek
semmi rosszat ellened!
Ranával összenéztünk.
Egyszerre bólintottunk. Megtámadtuk az Elena névre hallgató csuklyást.
Egyből reagált ránk. Elektromos
ostorával csapást mért ránk. Sajnos nem tudtunk kikerülni a csapást.
Felszisszentem a fájdalomtól.
Ahol ért a csapás a ruhám elégett és a bőröm meg megégett. Ranát nem annyira érte
el az ostor. Így ő kisebb égéssel megúszta. A fiúk elénk léptek. Hátra néztek
ránk.
- Mindig maradjatok mögöttünk!
– mondták egyszerre.
Ők is megtámadták a csuklyást.
Rana nem hallgatott a fiúkra, ő is besegített nekik. Hárman lefogták a csuklyás
én meg elkezdtem mormolni a varázsigét.
- Elkárhozott lélek kit az
Isten nem vett pártjára… (nem mondom tovább a szöveget, nem akarlak titeket
ezzel untatni.)
A csuklyás elkezdett visítozni.
Majd hirtelen porrá porladt. Én egy kicsit lihegtem. Ránéztem a karórámra, 07:55.
- Hé! Kékszemű! Teleportálj
minket vissza a suliba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése